Isten gyermekei vagyunk
Karácsony egyik legmeghatóbb, legfelemelőbb momentuma az éjféli szentmisén való részvétel, amikor az éjjel csendjében, meghittségében megtelnek a templomok, és sok száz hívőből egyszerre szakad ki az örömének: Leszállt az ég dicső Királya; A Kisjézus megszületett! A Megváltó születése megmagyarázhatatlanul összeköti az embereket, szeretetre nyitja és szeretetközlésre készteti őket. Karácsony megünneplése keresztény életünk legfontosabb eseményei közé tartozik, hisz ekkor jött el hozzánk gyermekként, velünk sorsközösséget vállalva Isten Fia.
A szatmárnémeti Székesegyházban már éjjel fél tizenkettőkor megteltek a padok, sokan megérkeztek a gyermekek pásztorjátékára, mely mindig közelibbé, élőbbé teszi az ünnepet. A pásztorjáték elején Ft. Hársfalvi Ottó plébános köszöntötte a híveket és ajánlotta figyelmükbe a műsort: „A gyermekek egy egyszerű és őszinte pásztorjátékot mutatnak be. Olyan egyszerűt, mint amilyenek annak idején a pásztorok is voltak, amikor elmentek az Úr Jézushoz, hódolni előtte. Kívánom mindenkinek, hogy nyitott lélekkel vegyen részt a pásztorjátékon és a szentmisén, és vigye magával a Karácsony hangulatát."
Nm. Ft. Schönberger Jenő püspök a szentmise elején az istengyermekség érzését hangsúlyozta az ünnep kapcsán: „Minden Karácsony éjféli miséjét kellemes, felemelő érzés lengi be: az istengyermekség érzése. Isten fia emberré lett, gyermek lett azért, hogy mi Isten gyermekei lehessünk. Olyan jó gyermeknek lenni! De vajon merünk-e azok lenni, merünk-e ismét Isten gyermekeiként hozzá visszatérni, és nála maradni? Pedig minden Karácsony ünnepe erre hívna meg bennünket: tiszta szívből zengjen a dicsőítés Istennek, és legyen otthon a béke a mi szívünkben."
Prédikációjában a Karácsony csodájáról beszélt: „Bizonyára a pásztorokkal mi is elmentünk volna, hogy lássuk a csodát. De milyen csodáról van szó, amit az egyház már kétezer éve ünnepel? Milyen csoda az, ami átlépte az egyház kereteit - hiszen nem csak a keresztények ünneplik a család, a szeretet ünnepét, hanem azok is, akik nem hisznek Krisztusban. A bátorságot adó erő, ami Karácsonyból sugárzik: Megszületett a Megváltó, az Úr Krisztus, Dávid városában! Sokan persze nem így képzelték el érkezését, de milyen jó, hogy így jött... Milyen jó, hogy Isten ilyen csodálatos módon teljesítette be a jövendöléseket és egyszülött Fia gyermekként testesült meg! Ő öröktől fogva fia az Atyának, de miután emberi testet vett magára, gyermeke lett köztünk egy életen keresztül. Nem szégyellt gyermeki kapcsolatban lenni vele, nem szégyellte a gyermeki függést. Ezzel a példával pedig minket is bátorít, hogy merjünk Isten gyermekei lenni."
Schönberger Jenő püspök kiemelte, krisztusi emberek kell legyünk: „A karácsony titkának igazi megfogalmazása, hogy Isten emberré lett. Nekünk is ideje lenne megtanulnunk embernek lennünk, olyan embernek, mint amilyen Ő volt. Milyen szép hivatás ez... Milyen csodálatos embernek lenni, azért, mert Isten is vállalta az ember-sorsot. De nem csak a szép éveket, hanem a nehézségeket is. Ő akkor is ember maradt, amikor vádolták, amikor keresztre feszítették. Ember, aki tudja, hogy életének legfőbb célja, szeretetben végig élni azt. Aki tudja, hogy bármilyen körülmények között is vagyunk, bármilyen is a világ, Isten gyermeke felemelt fővel haladhat előre, mert Isten mindig gondot visel gyermekeire."
Az éjféli mise prédikációja után, az évközi liturgiától eltérően, az Apostoli Hitvallás imádkozása közben, a megtestesülés titkához érkezve mindenki térdet hajtott és röviden elmélkedett Jézus születésének csodáján. Ahogy a Püspökatya prédikációjában kérte, nem csak térdük meghajtásával, hanem egész értelmükkel és szívükkel hódoltak, megköszönve Istennek, hogy emberként adta egyszülött Fiát, minket pedig visszafogadott gyermekeivé.
A szentmise végén Nm. Ft. Schönberger Jenő püspök mindenkinek boldog, kegyelmekben gazdag Karácsonyt kívánt, remélvén, hogy sikerül megosszák szeretteikkel is az örömöt, amit a Jóisten meggyújtott szívükben. A Misszió Évére utalva kérte híveit, engedjék be Krisztust az életükbe, teljenek be szeretetével, és vigyék el másoknak is.
